A mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajok számának alakulása jól jelzi az európai élelmiszerbiztonság szempontjából kulcsfontosságú régiók környezeti állapotát, így ez nem csak természetvédelmi szempontból riasztó adat.

Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

9,5 cm-es testméretével az ökörszem a legkisebb honos énekesmadarak közé tartozik. Még inkább lenyűgöző jellegzetes, hangos éneke, amelyet dallamos csattogás és magas trillázás jellemez.

Kinézete
Kb. 9,5 cm nagyságú; kisméretű, kerekded madár, sűrű barna csíkokkal és rövid, peckes farokkal. További jellegzetessége a hangos riasztó éneke.

Életmódja
Kis testmérete igen jól jön az ökörszemnek, amikor rovarok és pókok után kutat az olykor legsűrűbben benőtt, legkisebb zugokban.

Szürke légykapó (Muscicapa striata)

A szürke légykapó olyannyira nyugodt és feltűnésmentes, hogy kertjeinkben alig figyelünk fel rá. Jellegzetessége a zsákmány elfogásakor bemutatott, gyakran rendkívül akrobatikus repülőmanőverek.

Kinézete
Kb. 14 cm nagyságú, szürke tollazat foltos fejtetővel és enyhén csíkos, fehér beggyel; mindkét nemű madár azonos. A madár gyakran billegeti szárnyait és farkát.

Életmódja
A szürke légykapó általában egyenesen és figyelmesen ül nyílt területen; rendszerint kerítésen vagy ágon, ahonnan hirtelen egy megpillantott légy után veti magát.

Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus)

Rendkívül színes tollazatával a kerti rozsdafark hímje az egyik legszebb honos énekes madarunk. Kései visszatérőként igen hálás a még szabad fészekrakó üregekért.

fénykép: Gabriela Hekele

Kinézete
Kb. 14 cm nagyságú; a hím pofája és nyaka fekete; homlokán fehér folt látható; farka, fartöve, begye ás szárnyai ragyogó rozsdavörösek, háta szürke.
A tojó kevésbé feltűnő, háta barnásszürke, hasa sárgásbarna.

Széncinke (Parus major)

A széncinke a kertjeinkben előforduló leggyakrabb cinkefajta. Tavaszi éneke mindannyiunk számára igen kedves: „nyitnikék, nyitnikék!”

Alkalmas madáretető lakójaként értékes szövetségesnek bizonyul számos kártevő ellen.

Kinézete
kb. 14 cm nagyságú, nyaka és feje csillogó fekete, pofája fehér, sárga begye középen fekete csíkkal, háta zöldes.

Életmódja
A cinkék akrobatikusan repkednek az ágak között, amikor rovarok után kutatva a fákat és bokrokat kutatják.

Házi veréb (Passer domesticus)

A házi veréb azon madarak közé tartozik, amelyek a legjobban alkalmazkodtak az emberi környezethez. Csicsergésük olykor még a nagyvárosokban zaját is elnyomja.

Kinézete
Kb. 15 cm nagyságú, a hím fekete beggyel, szürke fejtetővel és farokkal rendelkezik, tolla vörösesbarna, szárnyának belső fele fehér, a tojó szürkésbarna, csíkos hátú.

Életmódja
A házi verebek egész évben emberek közelében élnek, ezért kultúrmadárként is nevezik ezeket.

GNOMÓNIÁS GOMBABETEGSÉG

A levélfoltosság gomba (Gnomonia leptostyla) olyan rendszeres és súlyos kórokozó, ami ellen az ökológiai termelésben alkalmazható bordói lével, később kénnel is kell permetezni, rügyfakadástól a hajtásnövekedés befejeztéig. Az ökológiai szemlélet szerint a betegségnek ellenálló fajták telepítésével kell a vegyszerezési szükségletet csökkenteni. Szerencsére a hazai diófajták közül az Alsószentiváni 117-es fajta a betegséggel szemben kiemelkedően ellenáll, és a másik két fajta, a Milotai 10-es és a Tiszacsécsi 83-as is mérsékelten ellenáll.

XANTHOMONASZOS BAKTERIÓZIS

A baktériumos levél- és termésfoltosság (Xanthomonas juglandis) a diótermést komolyan veszélyezteti, hűvös, csapadékos tavaszú években. Szükség esetén az ökológiai gazdálkodásban felhasználható réztartalmú készítményekkel kell permetezni, rügyfakadástól júniusig terjedő időben 10-14 naponként, súlyos fertőzésnél 7-10 naponként. Ez a hagyományos eljárás is, bár hagyományosan a baktérium réz-rezisztenciája miatt egyre inkább szerves gombaölőszerekre is rákapnak.

Javasolják, hogy a télen is a fán maradt diókopáncsot le kell verni a fáról.

Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)

A házi rozsdafarkú jellegzetes mozgásával hívja fel magára a figyelmet; farkát szüntelenül mozgatja. Énekét dallamos, rikácsoló hang jellemzi.

fénykép: Gabriela Hekele

Kinézete
Kb. 14 cm nagyságú, a hím nyáron fekete, fehér szárnyvéggel, a tojó füstszürke. Mindkét nemű egyed rozsdás színű farokkal rendelkezik.

Életmódja
A Házi rozsdafarkú vándormadár, amely már március elején visszatér téli szállásáról.

Ha már ismerjük, dióskertünkben milyen betegségek és károsítók fordulhatnak elő, elgondolkozhatunk, hogy a hagyományos növényvédelmi eljárásokat meghaladva milyen módon képzeljük el a biológiai védekezést ellenük.

Ökológiai szemléletű növényvédelemnek nevezhetjük, ha a kártevők ellen nem vegyszereket, hanem más élőlényeket vetünk be. Ezt a harcot bízhatjuk a természetre, a kártevők és az őket pusztító más élőlények természetes egyensúlyának kialakulásában bízva, vagyis hogy nem csinálunk semmit.