Ez a hagyományos, tiszaháti diótermő táj művelésének technológiája, tökéletesen biológiai művelés. A fűtermést lekaszálva tehenekkel hasznosították.

A természetben a vadon nőtt diófák alatt különböző növények nőnek, legtöbbször fűfélék. Kertekben, szőlők, szántók végében is fű van alatta. És milyen szép nagy diófák nőnek füves területen!

A dióültetvény területén létesített - magától létesülő - gyep között nagyon hasznosak a gyepkultúrába illeszkedő pillangósvirágú növények - vörös- és fehérhere, gomborka, szarvaskerep, kisebb növésű bükkönyfélék, stb.

Mezei veréb (Passer montanus)

A házi veréb valamivel kisebb rokona, amely házi kertjeink leggyakrabb látogatói közé tartozik. A fiókák nevelése alatt szorgosan gyűjti a rovarokat, költőhelyként szívesen keres fel tojóládákat is.

Kinézete
Kb. 14 cm nagyságú, mindkét nemű egyede azonos, hátuk barna, begyük szürkés, a házi verébtől kisebb méretük különbözteti meg őket, gesztenyebarna fejtető és fekete pofafolt.

Életmódja
A mezei veréb is az ún.

Szóval, nem könnyű az ökológiai diótermesztők élete. Van olyan veszély, ami ellen nem is tudnak mit tenni. Ilyen például a dió vírusbetegsége.

A gyűrűs levélfoltosság vírusát vagy a faiskolából hozza magával a csemete, vagy levéltetvek viszik át a diófára. Szerintem ez utóbbi eset elhanyagolható, mert a dió levéltetvei jellemzően csak a dión élnek, más fafajról nem tudják a vírust áthozni, a vírusfertőzött diófa viszont nem gyakori, mert vagy gyorsan kipusztul, vagy a gazdája vágja ki gyorsan.

A dió hagyományosan is a biotermék képzetét kelti, mert a dió betegségei és kártevői lényegesen eltérnek egyéb gyümölcsökéitől, továbbá a dió jellemzően házikerti termék, ahol a vegyszeres növényvédelem nem oldható meg a diófák nagysága és a technika hiánya miatt.

Üzemi méretekben a növényvédelemnek mégis komoly jelentősége van, mert a kártevők könnyebben átterjednek egyik fáról a másikra. Ezért a növényvédelemmel kiemelten kell foglalkozni, mert a magyarországi diótermelő üzemek (jellemzően a volt állami gazdaságokból kiprivatizált kisebb-nagyobb termő diósok) nem az ökológiai szemlélet alapján működnek, hanem termelési gyakorlatukban az állami gazdasági szemlélet él tovább.

Ami jellemzően alkalmassá teszi a diót az ökológiai, környezetkímélő gazdálkodás számára, az a körülmény, hogy a diófa igen magas, terebélyes, hatalmas lombkoronájú fa.

Erdei pinty (Fringilla coelebs)

Az erdei pinty jellemző dala mindannyiunk számára ismert és nagyon kedves. Dala valahogy így hangzik: „Csi-csi-csi-csucsucsu, csicsicsucsu-fricsu!".

Kinézete
Kb. 15 cm nagyságú, fehér szárnyak és farokperem, a hím madaraknál fejtető és a nyak kékes színű, a begy és a pofa vöröses barna, háta gesztenyebarna. A tojó felül sárgásbarna, alul világosabb színű.

Életmódja
Az erdei pinty a leggyakrabb pintyfajta. Télen más pintyekkel együtt hatalmas rajokat képez, amelyek a szántóföldeken keresnek élelmet.

Kék cinege (Parus caeruleus)

A kék cinegét kifejezetten intelligens madárként tartják számon. Kiélezett helyzetekben alig akad madár, amely fel tudná vele venni a harcot.

Fénykép: Margit Holzer

 

Annak ellenére, hogy eredetileg erdőlakó volt, napjaink gyümölcsös kertjeiben költőmadárként találkozhatunk vele.

Kinézete
Kb. 11,5 cm nagyságú, szárnya, farka és csőre kobaltkék, pofája fehér, háta zöldes, begye sárga.

Életmódja
Nemcsak a téli menedékül szolgáló etetőkben számítanak az életteli és ügyes kék cinegék szívesen látott vendégeknek. Intelligenciájuk a meleg időszakban is sikeres rovarvadásszá teszi őket.

Feketerigó (Turdus merula)

A feketerigó kertjeink talán leggyakrabban látott vendége, gyönyörű éneke az esti madárkoncert legszebb dalai közé tartozik.

Fénykép: Margit Holzer

Kinézete
Kb. 26 cm nagyságú, a hím koromfekete, sárga csőrrel, a tojó sötétbarna, foltos alsó résszel és barna csőrrel.

Életmódja
A feketerigó az egész év során a közelünkben él; korábban erdőlakók voltak. Napjainkban igen gyakori ún. kultúrmadár, rendkívül jó alkalmazkodó képességgel bír.

A szárnyas énekesek kertjeinkben szívesen látott és kifejezetten hasznos vendégek. A növényvédő szerek kerülése, valamint a változatosan strukturált felületek vonzzák a madarakat.

Fénypék: Herbert Schwingenschlögl

A madarak számára vonzó kertnek a következő jellemzőkkel kell bírnia:

Mag- és gyümölcstermő növények:
Ezek a növények a hideg évszakban is elegendő táplálékot biztosítanak, feltéve, ha a kertet ősszel nem csupaszítjuk le teljesen (a bokrok/cserjék magas szárai kiváló menedéket nyújtanak számos rovar számára).

A fürge gyík a legtöbb hüllőhöz hasonlóan szintén a napimádók közé tartozik. A természetes kertészet művelőinek nagy örömére rovarok és csigák állnak étlapján.

fénypék: Gabriela Hekele

Kinézete:
18–27 cm hosszú, világosbarnás-zöldes, sötét csík a háta közepén. Farka kb. másfélszer hosszabb törzsénél. Párzási időben a hím állatok színpompás zöldes színben díszelegnek a fejrészen és az oldalakon.

Életmód:
A fürge gyíkok a meleget kedvelik, és nappal aktívak – előszeretettel napoznak köveken.