Pink banán

Musa velutina ’Pink’ magyar nevén: Törpe díszbanán, Pink banán angol nevén:    Hot pink banana, Pink velvet banana, Pink dwarf banana német nevén:   Rosa Zwergbanane     Származás: A teacserjéiről is híres észak-kelet indiai Assam tartományból származik. Közönséges nevét a felfelé álló rózsaszínű virágbimbójáról és terméséről kapta.   Leírás: A Musa velutina áltörzsének magassága rendszerint 1,5 - 2 m, átmérője az alapnál 7 cm.

Nagyon sok helyen terem: Amerika sok területén, a Bermudákon, a Nyugat-Indiai-szigeteken, a trópusi Afrikában, Indiában, Ceylonban Malajziában, a Fülöp- szigeteken, Vietnamban, Indonéziában.Virágainak átmérője 11-12 centiméter. Nagy méretű, 20 cm-es gyümölcseinek vékony héja van, húsa kellemesen aromás, savanykás-édes. A gyümölcshúst frissen fogyasztják vagy főzeléket, dzsúszt készítenek belőle.

Keleti eredetű, évszázadok óta termesztett táplálék -és gyógynövény.Nagy terjedelmű fává fejlődik. A tavaszi virágzásból ősszel és télen érleli a gyümölcseit, amelyek meglehetősen nagy méretűek, 1-3 kg-ot is elérhetik.

A citromsárga, vastag húsú termésekben magok ritkán fejlődnek. Húsa savanykás ízű, nem leveses. A termés 10-20 ujjszerű részre tagolt, egy kéz ujjaira emlékeztetnek. Lekvárnak és teának kiváló.

Kína, Korea és Japán legfontosabb gyümölcsfája. Levelei tojásdadok, kihegyesedők. Felszínük fényes sötétzöld, fonákjuk világosabb és többnyire szőrös. Ősszel narancssárgára , pirosra színeződnek.
A virágai harangalakúak, sárga színűek. A termése nagy (kb. 30 dkg) húsos, sárga, narancsszínű vagy piros.
A terméshéj vékony, sima, fényes, megérve sárga, narancsszínű vagy vörös. A lédús, kezdetben szilárd, éretten lágy, sárga, narancsszínű vagy vörösesbarna terméshús a teljes érettség előtt nyersen élvezhetetlen, keserű, erősen csersavas és összehúzó hatású.

A gránátalmafát virágának szépsége és gyümölcsének üdítő íze miatt évezredek óta termesztik. Már az Ószövetség is említi több helyen is. Feltehetően Iránból vagy a Himalája nyugati lankáiról származó növény. A gránátalma lombhullató cserje vagy fa, 3-4 méteresre is megnő. Világosbarna ágai vékonyak. Március elején kezd kizöldülni a bokor: halványzöld keskeny levei üdén csillognak. A virágok általában a nyár derekán jelennek meg a levelek hónaljában vagy a hajtáscsúcson.

Eredete, formájaVégzetcserje

A Thompson végzetcserje (Clerodendrum thompsoniae) Nyugat-Afrikából, Kongóból származik. Erőteljes kúszócserje, de forgalomba általában növekedésgátló vegyszerekkel kezelve és bokrosra nevelve kerül. Nagyságát tekintve mindenképpen helyigényes, hazájában még több méter magasra is képes felkúszni. Hajtásai csavarodva felkapaszkodóak, az aljuk felfelé fokozatosan fásodik. Levelei keresztben átellenes állásúak, ép szélűek, kihegyesedő ovális alakúak, színük fénylő méregzöld.

 A sivatagi rózsa szubtrópusi növény, őshazája Kelet- Afrika. Eredeti élőhelyén 1-3 méter magasra nő meg. Húsos törzse szürke színű. A virágjai csoportosan fejődnek a gyakran levéltelen ágak csúcsán.
A növény nagyon száraz területeken honos, és a számára szükséges kevés vizet vastag törzsében tárolja.  Bár a növény minden része híg tejnedvet tartalmaz, és ez mérgező, sok afrikai állat fogyasztja, nyilván a vízkészlete miatt.

Az ősi perui civilizáció kedvelt gyümölcse volt. Innen terjedt tovább Közép-Amerikába, majd megjelent Ázsiában. A bokorrá vagy kis terjedelmű fává fejlődő paradicsomfa a burgonyafélék családjába tartozik. Törzset fejlesztenek, általában 1,5 -2 m magasra nő. Szív alakú, molyhos levelei nagyok, örökzöldek. 2-3- asával fejlődnek hegyes végű gyümölcsei. A termések 5-10 cm-es kocsányon lógnak. Lédús húsa savanykás-kesernyés ízű.

Ez a lágy szárú, alig fásodó, kis termetű, bokorrá fejlődő növény Peru ősi gyümölcse. A burgonyafélék családjának a tagja. Levelei hosszúkásak, hegyben végződnek. A virágjai a burgonyafélékre jellemzően ötszirmúak, a színűk sárga, a torokrészen feketék. A beporzás után a csészelevelekből felfúvott burok képződik, benne fejlődnek a cseresznye méretű bogyótermések. A 4-5 cm hosszú tokok szív alakúak, oldalukon bordák futnak végig.

<!-- /* Font Definitions */ @font-face { panose-1:2 11 6 4 3 5 4 4 2 4;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; font-size:10.0pt; mso-fareast-"Times New Roman"; mso-bidi-"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A mangosztánt az egyik legfinomabb gyümölcsöknek tartják, az „istenek gyümölcse”-ként is emlegetik.