Képzeld magad egy olyan erdőbe, ahol minden valami ehetőt terem körülötted. Érett és érőfélben levő gyümölcsfák és diófélék borulnak föléd, és ha jobban körülnézel, akkor az ágakon duzzadó gyümölcsöket vehetsz észre, körtét, almát, szilvát, diót és gesztenyét. A lombkorona réseit bokrok töltik ki. Málnát, áfonyát, ribizlit, mogyorót és már kevésbé ismert gyümölcsöket teremnek, és virágok nyílnak az egész évben. A temérdek vadvirág és gyümölcs, gyógyfüvek és évelő zöldségfélék teljesen beborítja a földet. A sok növényt ételekhez és gyógynövényként is tudod használni. Néhányan közülük hasznos rovarokat, madarakat és lepkéket vonzanak oda. Mások a talajt javítják, vagy a gyomokat tartják távol. Itt - ott indák futnak fel a fákra, bokrokra vagy lugasokra, és a lombok közül szőlő, kivi és passióvirág termése csüng le. A napsütötte tisztásokon csicsóka magasodik ki a földimogyoró indái közül Ezek a növények egymást támogatják, és a gyökereikben felhalmozott energiát később a terméshez és téli tartaléknak használják fel. Világos, sárga és lila virágaik élvezik az ég sugárzó melegét.

Tehát az erdőkert nem mást, mint többcélú növények évelő polikultúrája, vagyis sok fajta nő együtt, polikultúra, a legtöbb növény minden évben kihajt anélkül, hogy újra kellene ültetni, évelő, és minden egyes növény egy egész sikeréhez több feladat teljesítésével járul hozzá, többcélú. Más szavakkal, az erdőkert egy élelmiszertermő ökoszisztéma, egymásnak kölcsönösen előnyös növények és állatok olyan tudatosan tervezett közössége, amelyet emberi élelem termelésére szántak. Az erdőkert az élelemfélék sokaságánál többet is nyújthat. A hét leggyakoribb haszna: Élelmiszer, energiaforrás, rostanyag, takarmány, trágya és gyógyászati alapanyag. A gyönyörű, eleven környezet állhat tudatosan a kert tervezésének középpontjában, vagy lehet csak kellemes mellékhaszon.

Az erdei ökoszisztémát utánzó erdős kertek, a természetes évelő polikultúrák valaha szerte a világ trópusi tájain fellelhetők voltak. Nálunk a legtöbb helyen a kerteket hamarosan visszahódítaná az erdő, ha abbahagynánk az ásást és a gyomlálást. Először egynyári és évelő gyomok törnének fel a csupasz talajon. Hamarosan bokrok árnyéka nyomná el a gyomokat. Aztán napfénykedvelő pionír fák költöznének be, és ezzel megszületne az erdő. Végül még az pionír fák is megadnák magukat a hosszabb életű és árnyéktűrő fajoknak. Ez a szukcessziónak nevezett folyamat több évtizedet vesz igénybe, míg létre jön az érett erdő.