Kína, Japan,
Korea legelterjedtebb, legnépszerűbb 4-6 m magasra növő gyümölcsfája, melynek
nagy paradicsom formájú, sárgabarackízű gyümölcsei ma már megjelennek a budapesti
nagy áruházak választékában is. Normál teleinket takarás nélkül átvészelik. Hatalmas,
fényes, haragoszöld leveleikkel önmagukban is kertünk díszei. Gyümölcsei tökéletesen
beérnek, mert utóérőek, akkor fogyaszthatóak, amikor már teljesen megpuhultak.
Ha valaki nagyon mohó és kemény állapotban kóstolja meg, az kiábrándul belőle
az akkor még magas csersavtartalma miatt. Fiatal példányait célszerű védeni az
erősebb fagyoktól - később már minden hideget kibír. 2-3 éves korban teremnek.
Mag nélküli fajták - beporzás nélkül is termő - partenokarp fajták 30-40 dkg-os
termésekkel. Terméseik éretten aranysárga színűek.
Magos fajták - ugyanolyan
értékesek, mint a magnélküli fajták, a hazai időjárási viszonyokat nagyon jól
bírják és könnyen, bőven teremnek. Magjairól szaporítani is lehet. Terméseik éretten
pirosló húsúak. Önbeporzók, egy növény is terem.
A
kakiszilva legfeljebb 15 m magas, lombhullató, gömbölyű, laza koronájú, egy- vagy
kétlaki fa. Levelei szórt állásúak, bőrneműek. Lemeze (25 x 10 cm) elliptikus
vagy tojásdad, rövid, tompa csúcsú, a levél színén fényes sötétzöld, fonákján
ezüstösbarna szőrű, és lombhullás előtt sárgára vagy narancsvörösre színeződik.
A barna szőrű levélnyél kb. 2,5 cm-es. A 4 tagú, levélhónalji, csüngő virágok
egyivarúak, csészeleveleik és szirmaik az alsó felükön csőszerűen összeforrtak.
A termős virágok magánosan fejlődnek, csészéjük nagy, széles, hátratört cimpájú,
kb. 3 cm átmérőjű, és nagyobb, mint a világos zöldessárga, harang alakú párta.
A legfeljebb 1 cm-es porzós virágok mindig hármasával állnak, csészéjük csak feleakkora
hosszú, mint a párta.
Termése: csüngő, széles-gömbölyded bogyó, kb. 8 cm nagyságú.
Mindkét végén bemélyedt és gyakran gyengén négyszögletű. A megnagyobbodott, széles,
4 cimpájú csésze megmarad a termés alapi részén. A terméshéj vékony, sima, fényes,
megérve sárga, narancsszínű vagy vörös. A lédús, kezdetben szilárd, éretten lágy,
sárga, narancsszínű vagy vörösesbarna terméshús a teljes érettség előtt nyersen
élvezhetetlen, keserű, erősen csersavas és összehúzó hatású. Érett, lágy állapotban
a csersav már részben vagy teljesen eltűnik; a bogyó édes ízűvé és zamatossá válik.
Sok fajtája steril, a termékeny bogyóban 4-8 hosszú, tojás alakú, egyik oldalán
lapított, 2 cm-es barna mag van.
Felhasználása: a tökéletesen beérett, csersavmentes
gyümölcsöt meghámozzák, vagy a héjból kikanalazzák, ízlés szerint cukrozva, zöld
citrom levével lecsepegtetve vagy jégkrémmel tálalják. A terméshúst gyümölcssalátákba
teszik, joghurthoz és más tejes ételekhez keverik, de kalácstöltelék, sütemény
ízesítője vagy lekvár, zselé, illetve csatni alapanyaga is. Az érett gyümölcs
maximum 2 napig tárolható el hűtőben. A kaki héjastól, de a csészeleveleket eltávolítva,
lefagyasztható. Utóérés: szobahőmérsékleten, 2-3 napig. A jó fajták termésleve
ízletes italt szolgáltat, Ázsiában bort és likőrt is készítenek belőle. Kedvelt
csemege a kandírozott kakiszilva, ehhez az összehúzó hatású gyümölcs is alkalmas.
Délkelet-Ázsiában a szétfőzött termések pépjét kis lepények formájában megszárítják.
A csersavat tartalmazó bogyók elvesztik keserű ízüket, ha felfőzik, és éjszakára
a főzővízben hagyják őket. Az éretlenül betakarított, exportra szánt termésnek
többnyire megmarad összehúzó hatása, íze is gyengébb. A pörkölt mag kávépótló.
Az éretlen termések cseranyagát bőrök kidolgozására használják. A megszárított
terméskocsányból és csészéből készített főzet a kínai gyógyászatban nagyon becsült
szer köhögés és légzési nehézségek ellen. Világos mintázatú, alaptónusában fekete,
kemény fájából Ázsiában faragványok és intarziás munkák készülnek.
Kommentáld!