Pislákoló mécsesek,

égő gyertyák, virágok a sírokon

A katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg november elsején Mindenszentek napján.

De mit is ünneplünk ekkor és milyen szokások kapcsolódnak ehhez a naphoz?

A IV. században mindenszentek ünnepét még a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg (az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja.) Az ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, valószínűleg azért, hogy ezzel szenteljék meg a kelták régi népi újesztendejét. 835-ben Jámbor Lajos frank császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett.

Mindenszentek napján aki csak teheti rendbe teszi és virággal díszíti a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a "temetők nagy keresztjénél" ezen a napon is elimádkozzák a Mindenszentek Litániáját, és megáldják az új síremlékeket.

Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket, és ekkor újították meg az egész tanácsot.

A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetű Halloween-ünnep is. Elnevezése, az angol "All Hallows Eve" magyarul azt jelenti: mindenszentek előestéje, ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.

Több száz éves múltja van ennek az ünnepnek, vélhetően a keltáktól ered, - a „kóbor lelkek éjszakája”. A kelta újévet november 1. ünnepelték, ez volt a sötétség kezdete, úgy vélekedtek, hogy a legfőbb istenük a napisten ilyenkor a halál és sötétség istenének fogsága alá kerül, aki október 31. összehívta a holtakat, akik különböző formában öltöttek testet, általában állat figuraként, főleg macskaként.

Ezen a napon, a papok a hegytetőn tüzeket gyújtottak és megkezdték az ünnepséget. A termést ekkora már betakarították és készültek a hideg időre. Különféle termény és állati áldozatokat mutattak be és a tűz körül táncoltak, majd a reggel eljöttével a papok minden családnak adtak parazsat, amivel kiűzhetik a szellemeket otthonaikból és melegen tarthatják azt.

A régi ír monda szerint „Lámpás Jack” megtréfálta az ördögöt azzal, hogy fára mászó versenyre csábította, amikor az ördög jó magasan járt, Jack egy keresztet rajzolt a fa kérgébe, így az ördög nem tudott lejönni majd bosszúból nem engedte Jacket halála után a pokolba, szerencsétlenségére a menny kapui sem nyíltak meg Jack előtt, a tivornyázó élete miatt. Így a monda szerint Jack azóta is az ördögtől kapott parázzsal bolyong, - amit egy tökbe helyezett -, és keresi a lelki békéjét.

Ez a szokás terjedt el később Amerikában és vált a Halloween részévé, ahol a tököt már előtte is használták világító eszközként. Annak érdekében, hogy félelmetes legyen a dolog, ember arcúra formálták.

Forrás: Internet

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia