Örülök is, hogy van egy pár éves Batul fácskám. A másik almafám szintén fiatal, az meg egészen új fajta, Topáz a neve. De azért vettem, mert a mellett, hogy ellenálló, erős, egészséges, régi almákat idézi a cirmos megjelenése a termésének :o)

Előzmény

Válasz

Igen, igen! Jókaitól emlékszem rá! Hát, sajna, ilyet nem hiszem, hogy tudok ültetni a kertbe...

Előzmény

Válasz

Batul alma - (Narancs alma, Üveg alma, Batullenapfel, pomme Batul, Pomme de Transylvanie.)

Érési ideje: November-március.

Minősége: Elsőrendű piaci és asztali.

Nagysága:
Közép-nagy. Hetvenkét milliméter magas és 64 milliméter széles.

Alakja:
Szabályosan lapított gömb, ritkábban hengerded alakú. Zöme a közepére esik, végei felé egyenletesen domborodik. Szép szabályos alma. Kelyhe többnyire kicsiny és zárt, tág és sekély mélyedésben ül. Kehelylevelei kicsinyek. Szára rövid, fás és molyhos. Szűk és mély szárüregének a fala finoman sugarasan rozsdás, vagy értével is zölden maradó.

Héja:
Sima, fényes, kissé zsíros tapintatú. Halványzöld, értével szalmasárga, napos oldalán élénk karminpirossal belehelve, melyen feltűnik a ritkás barna pontozat. Itt-ott egy-egy ragyafoltocska is látható.

Belseje:
Húsa fehér, tömött, finom, eleinte roppanó, de teljes értével olvadó. Bőlevű üdítő savanykás édes, kissé fűszeres ízű. Magháza félig nyílt vagy zárt, kevésszámú ép magot rejt. Kehelycsöve keskenyebb, elég mélyen lehatol. Porzószálai alsóállásúak, elég soká megmaradók.

Fája:
Erőteljes növekedésű, edzett. Teremni későbben kezd, de azután rendesen és bőven terem. Ágai elég sűrű gömb- vagy szabálytalan gúlaalakú koronát képeznek. Minden vadalmaalanyon jól fejlődik. Törpealanyra oltva csak mint bokorfa mutatkozik háladatosnak. Törpe- és alakfának nem való, mert az alakítást és nyesést nem hálálja meg. Vadra oltva közepestörzsű fát nevel. Vesszei hajlékonyak, barnaszínűek, némi sötétvörös árnyalattal. Gyéren molyhosak, sokszor fényesek, egyenesek. Rügyei laposak, fehérmolyhosak,kicsinyek. Virágrügyei erősen molyhosak. Levelei közepes nagyságúak, vékonyszövetűek, kerekdedek, vagy kerülékesek. Alsó felületükön finoman molyhosak. Virágzása nagyon korán nem várható. Szirmai elég nagyok, világos rózsaszínűek. Levélpálhái keskenyek, sokáig megmaradók. Levélnyele középhosszú, vékony, merev, alsó részéhez közel violaszínnel festett.
Termesztésére vonatkozólag megjegyzem, hogy ahol a talaj megfelelően nyirkos, az égalj párás, még zordabb vidékeken is jól díszlik. A talaj kötött áradmányos vagy laza is lehet, csak megfelelő nyirkosság legyen benne. Virágjai a kései fagyoknak is jól ellenállnak. Gombabetegségektől aránylag keveset szenved. Mutatós, igen jóízű gyümölcsei a szelet jól állják a fán. Hátrányára írható, hogy vizek menti mocsaras talajú helyeken termett gyümölcsének néha némi mocsaras mellékíze van, de ettől eltekintve kitűnő, piacon nagyon keresett minden baj nélkül könnyen eltartható gyümölcsünk, veremben is nagyon jól eláll. Neki való helyen tömegtermesztésre is ajánlható. Erdélyből, valahonnan Maros mentéről származik, ahol magról kelt, ma már mint kiváló piacos almát a külföldön is megbecsülik. Neve állítólag a –pátul- szóból ered, ami oláhul boglyafeneket jelent. Pince híján ugyanis az erdélyiek ezt az almát őszkor a szénaboglya fenekére teszik és befedik, tavasszal pedig eltakarítva a szénát, a szépen megsárgult almát értékesítik.

Többféle változata van, ilyen például a Zöld batul Fehér batul, Piros batul. Fent leírt alma a piros- vagy mosolygó batulnak felel meg.

Válasz

A sulyom (Trapa natans) - / vízi-gesztenye /
Egykor közönséges volt, termését csemegeként fogyasztották, mára azonban Európa több országában veszélyeztetett növény lett, ezért nálunk is védik.
A sulyom (Trapa natans) tavak és holtágak egyéves, eleinte az iszapban gyökerező, később úszó hínárrá váló faja. A víz felszínén kiterülő jellegzetes levélrózsáit egymáshoz szorosan illeszkedő, rombusz alakú, fogazott szélű levelek alkotják. A növényt a felfúvódott, levegővel teli levélnyelek tartják a víz felszínén. A sulyomnak alámerült levelei is vannak, ezek gyökérszerűek és szeldeltek.
A fehér szirmú, négytagú virágok júliusban–augusztusban jelennek meg a felszíni levelek hónaljában. Szeptemberre érik be a növénynek a 2–4 hegyes szarvat, a csúcsán pedig koronát viselő termése.
A magyarság régóta ismeri a sulymot. Kitaibel Pál útinaplójából, Jókai Mór, Borbás Vince, Kieselbach Gyula és mások írásaiból tudjuk, hogy termését „az állatok és az ember egyaránt fogyasztják”. A tüskés termést főzve vagy sütve csemegeként ették, a lisztjéből még kenyeret is sütöttek. Népi elnevezései (csemegesulyom, vízi-gesztenye, vízidió, vízimogyoró) arra utalnak, hogy igen kedvelték. Bartha István szerint Szolnokon ócska subával halászták ki a Tiszából, és főzve fogyasztották. Nagy Jenő szerint a XIX. század ötvenes, hatvanas éveiben Nyíregyházán „annyira dívott a főtt sulyom evése, hogy a piacon úgy árulták, mint a gesztenyét, és a nép oly nagy tömegekben fogyasztotta a közkedvelt csemegét, hogy a felvágott és szétdobált szúrós sulyomhéjak szinte lehetetlenné tették a mezítláb való járkálást”. Igmándy József szerint Debrecenben még 1907 és 1912 között is árulták. Petrikovits László írásából értesülhetünk arról, hogy a nyíregyházi piacon a XX. század elején néha még feltűnt egy-egy sulyomárus. Miskolcról is jártak sulymot vásárolni Tiszalucra, ahol a gyerekek csónakból, a növényről is szedték termését, késő ősszel és télen pedig (még a jég alól is) a meder fenekéről „tapogatókkal” gyűjtötték. A sulyom levélzetével a lovakat etették.

Válasz