2008.12.07

Növények szaporítása

A szaporítás egyik lehetősége a maggyűjtés és ebből új növények nevelése. Tudni kell, hogy a hibridek magjai nem alkalmasak a növény szaporítására. A  "stabil" fajok és fajták magja gyűjthető, és megfelelő időben vethető. A magvetési szezonban mindenütt kaphatóak a csábítóan díszített virágmagos tasakok. Nem mindig lesz olyan a kikelt növény, mint amit a fénykép mutat. A kezdőknek inkább a büdöske palántázásával kellene próbálkozni, mint az orchideák szaporításával. Érdemes alaposan elolvasni és megfogadni a vetési útmutató tanácsait is.

Tejfölös pohárba, mini cserépbe, bármibe vethető a mag. Az ablakpárkányon a 20 fok körüli folyamatos meleg és a kikelés után, 8-10 órás fény mellett, csak arról kell gondoskodni, hogy ne pangó vízben álljon a növény. Érdemes néhány száz forintért párkányra való, fedeles szaporító edényt vásárolni. Ez mini üvegházként javítja a növények kikelésének esélyeit.

Mivel egész levendula mezőt képzeltem el a kertemben, ki kellett próbálnom a magvetést is. Az itt-ott található leírásokban azt mondják, hogy ősszel vessük el az apró magot, sekélyen, mert az így jó. Ebből nekem nem lett semmi. Kora tavasszal hiába kerestem a magvetésem, eltűnt. Irány a helyi gazdabolt, és vettem két zacskó magot ismét. Mivel a csírázásához hideg hatásra van szüksége, ezért a hűtő legalsó polcára tettem a zacskókat. Jó két hét múlva elültettem őket. Erkélyládába virágföldet, azt jól belocsoltam, hogy kellően nyirkos legyen, hagytam hogy a fölösleges nedvesség kicsöpögjön belőle, és a magokat "sózó" mozdulatokkal hellyel-közzel egyenletesen elszórtam. Majd az egészet egy jó nagy átlátszó kukás zacskóba (fényen csírázik)tettem (mert a pára a magoknak is jó), és vártam. Aránylag hamar megindul a csírázás. Miután az állomány kb. 70 százalékánál megjelent a két sziklevél (kétszikű ugyebár) levettem a zacskót róluk, és az ablakhoz raktam a lehető legközelebb. Innentől kezdve már csak a fény és levegő biztosítása volt a legnehezebb, mert vagy hideg volt nagyon, hogy kirakjam őket az erkélyre, vagy borús, de langyos volt az idő. Azért valahogy mégis sikerült megoldani, mert május-júniusban kipalántázhattam őket. Idén már virágoztak is, bár a nyáron egyszer visszavágtam, hogy bokrosodjanak. 

Azóta persze, már többet tudok a levendula magvetéséről, mely egy csöppet sem bonyolult. A magoknak szükségük van a hidegre, mert a csírázást gátló anyagok csak így tudnak lebomlani. Legalább egy 6 hetes hideg hatást kell biztosítanunk, ahhoz, hogy egyenletes legyen a kelés. Egy kisméretű erkélyládát töltsünk meg homokkal kevert földdel (laza szerkezetű legyen a talaj), kicsit tömörítsük, majd állítsuk az egészet vízzel töltött edénybe. Fontos, hogy a nedvességet alulról fel tudja szívni a talaj. Erre szórjuk rá a magokat, lehetőleg egyenletesen. Ezután nyomkodjuk lazán a földbe őket, majd vegyük ki a vizes edényből, és hagyjuk, hogy a fölösleges nedvesség kicsöpögjön. Miután megvagyunk, tegyük egy nagy nejlonzacskóba, és helyezzük a hűtő zöldségtároló rekeszébe. Itt nincs fagy, viszont folyamatos hideg van ahhoz, hogy meglegyen a szükséges hideg hatás. A 6 hét elteltével (néha persze ellenőrizzük, mert megindulhat a kelés) vegyük ki, tegyük a ládát egy világos, de nem meleg helyre (10-15 fok) és biztosítsuk a folyamatos párát. Miután megjelennek a magoncok, vegyük le a zacskót róla, és neveljük tovább. Fontos, hogy a magoncoknak már nem kell pára, szellőztessük, ha az idő elég meleg, tegyük ki őket a szabadba. A magvetés sikeréért>>

Aki a házilagos ivartalan szaporítás fortélyait szeretné megismerni, annak némi biológiai ismeret nem árt. Meg kell tudni különböztetni a levélnyelet, a hajtást, a vesszőt, és az ágat. Genetikai értelemben ez a klónozás, de egyébként az ivartalan szaporítás kifejezést is használhatjuk. Ha a dugvány egészséges növénytől származik, és a növekedéshez szükséges feltételeket biztosítjuk, ingyen juthatunk új növényhez. Aki azonnal teljes értékű növényt akar, jobb, ha készen vásárolja a kertészetekben.

Szobanövények közül a pletyka vízben való gyökereztetése sokak által ismert. Ehhez nem kell más, mint a növényről levágott leveles szár, amit vízbe teszünk, és aránylag hamar gyökereket hoz. Több szobanövény szaporítható ezzel a módszerrel, pl. a fokföldi ibolya is (Saintpaulia), vagy a csüngő csokrosinda stb.

Gyökereztetés földben:

Lehet szár, levél, fás és félfás, vagy zölddugvány, a különbség a dugványozás idejétől függ. Szobanövények esetében  is érvényes, hogy a tavaszi dugványozások általában jobban sikerülnek, mint a téliek. A dugványozás menete: a szaporítani kívánt növényről éles, steril késsel  levágunk egy levelet, szárrészt, és hormonnal, vagy hormon nélkül a szaporító közegbe tűzdeljük. A fölösleges levélzetet eltávolítjuk, és ha a növénynek párásításra van szüksége, akkor ezt biztosítjuk neki. A szaporító közeg (perlit, homok, sóder, föld stb.) fontos, hogy laza szerkezetű legyen, de megfelelően tömött is, ugyanis a szárrészt körül kell hogy fogja, de a nedvességet át kell eresztenie. A homok nagyon jó, de a gyökerek merevek, egyenesek lesznek. A megfelelően tömör talajban viszont jól fejlett gyökérzetet tudnak növeszteni a növények. A legjobb a keverék pl. a perlit-föld.

(levágott levendula hajtás,   oldalsó levelek eltávolítása,   gyökereztető hormonba mártjuk,    tűzdelés, párásítás)

Párásításkor fontos, a megfelelő szellőzés biztosítása, ellenkező esetben a növények elpusztulnak. A félbe vágott pet-palack megfelelő klímát biztosít a dugványainknak, itt a kupak le-, illetve visszacsavarásával biztosíthatjuk a szellőzést.

Ha mindent jól csináltunk, hamarosan saját növényeinkkel büszkélkedhetünk:

Szukkulens növények esetében célszerű pár napot várni a földbe tűzdelés és a leválasztás között, és a párásításra sincs szükség.

Itt csak a kerti növényekről kívánok beszélni, a szobai fás szárúak dugványozása gyakorlatilag megegyezik a kerti fás szárúak dugványozásával. A puszpáng (buxus) dugványozás menete. A puszpáng örökzöld növény, és a vegetációs időszakban többször is lehetőségünk van a dugványok szedésére. Saját tapasztalatom, hogy a június - július alkalmas a szaporításukra - (máskor nem próbáltam) de szakkönyvek szerint jól szaporítható ősszel és tavasszal is.

A sövény nyírásakor a lehullott félfás szárrészeket összeszedjük, méretre vágjuk, eltávolítjuk a fölösleges levélrészeket, és ültető közegbe tűzdeljük. A gyökereztető hormon használatát ajánlom, de ha nincs, akkor is jó eséllyel tudjuk szaporítani. Lassan gyökeresedik, ne legyünk türelmetlenek.

Látványosabb, és gyorsabb a fagyal szaporítása, hamarabb gyökeresedik. Jól szaporítható a fűz, a rózsalonc (weigela), aranyvessző (forsythia), hortenzia (Hydrangea), a borostyán (hedera), tűztövis (Pyracantha) stb.

A fagyal szaporításához egy saját példám:  sövényt szerettem volna fagyalból, és ehhez vágtam vesszőket. Kb. 20-25 cm. hosszúakat. Nekem a május végétől - július elejéig tartó időszak volt eredményes. A megvágott vesszőkről 15 cm. hosszban leszedtem az alsó leveleket, majd kapával egy árkot húztam, amit jól belocsoltam, hogy iszapos legyen. Ebbe az árokba raktam a vesszőket, egymástól kb. 5 cm. távolságra. Miután az összes dugványozni valómat elhelyeztem, az árok másik oldaláról a földet ráhúztam, ezáltal kb. így nézett ki a dugvány iskolám: Az eredmény, hogy a szárrészen jóval több gyökérzet fejlődött, vagyis a nagyobb gyökérzet több tápanyagot tud felvenni, a növények hamarabb indultak fejlődésnek. Jól gyökeresedő tűztövis és aranyvessző sövénynek ültetve:

Semmivel nem nehezebb, vagy bonyolultabb a rózsa dugványozás, mint bármely más növény ivartalan szaporítása, ha a feltételeket itt is betartjuk. A kés vagy olló éles legyen, ne roncsolja a növény szárát, természetesen a sterilitásra itt is oda kell figyelni, és ha biztosítjuk neki a gyökérképződéshez szükséges feltételeket, saját magunk által szaporított növényeink lehetnek.

A rózsadugványozáshoz olyan ágat válasszunk, melyen már levirágzott a növény. Ezek a vesszők már eléggé érettek arra, hogy gyökeret tudjanak növeszteni. Levágjuk a levirágzott ágat, legalább 3-4 levélpár legyen rajta, az alsó levél-párokat eltávolítjuk, az elnyílt virágfejet szintén levágjuk,  hormonba mártjuk a szárvéget, és gyökereztető közegbe tűzdeljük. A megfelelő párásításról itt is gondoskodnunk kell.

A tőosztás után ez a legegyszerűbb szaporítási mód, ugyanis a legyökeresedésre alkalmas fajtáknál a hajtásokat az anyanövény táplálja, míg az új növénykénk növesztgeti a gyökérzetét.

Egyszerű bujtás. Akkor végezzük, amikor az anyanövény nyugalmi állapotban van. A cserjék érett vesszőit 30-40 cm mély árokba hajtjuk le úgy, hogy a vessző 2-3 fejlett rügyet tartalmazó vége az árokból kiáll. A vesszőt s kampóval rögzítjük az árokban, az árkot pedig morzsalékos földdel temetjük be.

Hosszú hajtással rendelkező kúszónövények, például a lilaakác (Wisteria), iszalag (Clematis), lonc (Lonicera), télijázmin (Jasminum nudiflorum) esetében az úgynevezett hullámos bujtást is alkalmazhatjuk, amely során a hajtást több ponton ássuk le, és rögzítjük a talajban. Így egy hajtásból több utódnövényt kapunk.

Sugaras.Tavasszal, a rügyfakadás kezdetén a gyökereztetésre szánt vesszőt teljes hosszában lehajlítjuk egy 10-15 cm-es mély barázdába, kampókkal rögzítjük, és a barázdát nyitva hagyjuk. Elvégezhetjük ugyanezt nyugalmi állapotban is, ekkor viszont a barázdát betemetjük. A vesszőn lévő rügyek kihajtanak, és amikor a fejlődő hajtások elérik a 10-15 cm-es magasságot, laza földdel a kétharmad részükig feltöltjük, amit a vegetáció folyamán még 2-3 alkalommal megismétlünk. A feltöltést nyirkosan tarjuk. Lombhullás után az anyanövényről leválasztjuk a meggyökeresedett vesszőket, és feldaraboljuk. A ribiszkét, köszmétét és a mogyorót lehet így szaporítani.

Feltöltéses bujtás. Az anyanövényeket tavasszal tövig visszavágjuk, hogy a tenyészidőszak folyamán erőteljes hajtásokat neveljenek. Amikor a hajtások elérték a 20-30 cm-es magasságot, akkor egyharmad részükig porhanyós földdel töltjük fel őket, és a feltöltést nyirkosan tartjuk. A vegetáció folyamán a feltöltést még 2-3 alkalommal meg kell ismételnünk. A bakhátat ősszel, a fagyok beállta előtt lebontjuk, és a meggyökeresedett hajtásokat levágjuk az anyanövényről. A gyökérképződést fokozhatjuk azzal, hogy a vesszőket feltöltés előtt az alapjuknál vékony dróttal elkötjük, vagy erőteljesen megcsavarjuk, hogy a kéreg megroppanjon, esetleg körkörösen bevágjuk. Ilyen módon szaporítjuk az alma ‘M’ alanyait, egyes csonthéjas alany-klónokat, birs, ribiszke, köszméte és mogyoró fajtákat, valamint a hársat.

Fejbujtás. Július végén az erős hajtások végét csúcsukkal (fejjel) lefelé hajtjuk le egy kb. 15 centiméteres gödörbe. Lekampózzuk, a gödröt laza humuszos földdel takarjuk be, és a nyár további részében folyamatosan nedvesen tartjuk. Ősszel a hajtás csúcsa gyökeret ver, ami aztán leválasztható az anyanövényről, és önálló növényként elültethető. A szedernél és a málnánál alkalmazható ez a módszer, bár ezeket a növényeket sarjakról könnyebb és egyszerűbb szaporítani.

Bujtással mikor érdemes foglalkoznunk? Saját tapasztalatom, hogy a cipruskát (Santolina) jól lehet dugványozással szaporítani. De, egy dugványból esetleg később lesz kiültetésre alkalmas növényünk, míg a bujtással hamarabb érhetünk el jó eredményt. Én két évvel ezelőtt vettem 4 szép nagy bokros cipruskát, amit kicsit mélyebbre ültettem, és a hajtásait sugarasan u alakba hajlított dróttal a földhöz rögzítettem. A nyár folyamán csak arra kellett figyelnem, hogy a lemosódott földet pótoljam, és a nedvességet biztosítsam. Mivel szárazságtűrő növény, nem kellett különösebben aggódnom, ha kiszáradt a földje, hisz az anyanövény ellátta a hajtásokat is. Ősszel kiástam őket, és leválasztottam az anyanövényről (ezidő alatt újabb hajtásokat is hozott) majd a végleges helyükre ültettem. Egy növényről átlag 20 darab saját nevelésű cipruskám lett.

Ugyanezt az eredményt az örökzöld tatárvirággal is elérhetjük, de róla most nincs képem. Majd tavasszal, mikor virágzik az alacsony sövényem, pótolom az elmaradást.

Ugyanezzel a módszerrel a Spirea Japonica-t is jó eredménnyel szaporíthatjuk. Az eljárás kicsit más, mint a cipruskánál írtam, de itt is a lényeg, hogy az anyatövünk egy jól fejlett, dús példány legyen. Vagyis egy nagyobb növényt veszünk, kicsit mélyebb ültetőgödörbe tesszük, és az ágak közé jól betöltjük a földet, kicsit fel is kupacoljuk. A tavasszal elültetett növényt én csak következő év tavaszán bontottam ki, akkor kiástam, és négy egyforma méretűre tudtam szétszedni. Egy-két lepotyogott ágacskát, mely szintén legyökeresedett továbbnevelésre el lehet tenni, mert a kertszomszédoknál jó cserealap, főleg ha látják a mi virágzó növényeinket. A szétszedett töveket kicsit visszavágva végleges helyükre téve már a nyár végén virágzanak.

Örökzöld mirtuszlonc (Lonicera nitida marigrün)

Véletlenül vettem észre, hogy a mirtuszlonc mennyire jól szaporodik. Vettem egy szép tövet, de az időjárás nem volt alkalmas a kiültetésére, ezért szükséghelyzetből a fóliába raktam be cserepestől. Miután elmúlt a Medárd napi esőzés, és ki akartam vinni a növényt, meglepődve tapasztaltam, hogy a földre lógó ágak gyökeret eresztettek. A körülmények kedvezőek voltak a gyökeresedéshez, a fólia biztosította a párát, az anyanövény a tápanyagot, így lett két-három darab "saját" szaporítású örökzöld mirtuszloncom. A kiültetett növényeknél is megfigyeltem, hogy a földre lógó ágak szintén legyökeresednek, tehát aki ebből az alacsony örökzöld növényből szeretne sövényt magának, szintén jó eséllyel tudja saját maga előállítani a szükséges mennyiséget.

Tőosztás

Sokféle kerti növény ősszel szaporítható tőosztással. Ez a legegyszerűbb szaporítási módja például a gyógynövények közül a citromfűnek és a mentának, vagy a téli sarjadékhagymának, illetve számos évelő virágnak. Az idősebb töveket ásóval kiemeljük a talajból és úgy választjuk szét több részre, hogy minden kis növénynek önálló gyökere és hajtása legyen. Ezután az előre elkészített helyen gondosan elültetjük, és ami nagyon fontos, többször is megöntözzük. Ez a legegyszerűbb, és leggyorsabb módja, hogy hamar nagy, egészséges növényeink legyenek. A tőosztásnál nem érdemes dirib - darabokra szétszedni az anyatövet, mert nagyobb a sérülés, visszaesik a növény a fejlődésbe. A félbe - félbe, vagyis negyedbe szedés sok esetben tökéletes megoldás, a növények is hamarabb regenerálódnak