GNOMÓNIÁS GOMBABETEGSÉG

A levélfoltosság gomba (Gnomonia leptostyla) olyan rendszeres és súlyos kórokozó, ami ellen az ökológiai termelésben alkalmazható bordói lével, később kénnel is kell permetezni, rügyfakadástól a hajtásnövekedés befejeztéig. Az ökológiai szemlélet szerint a betegségnek ellenálló fajták telepítésével kell a vegyszerezési szükségletet csökkenteni. Szerencsére a hazai diófajták közül az Alsószentiváni 117-es fajta a betegséggel szemben kiemelkedően ellenáll, és a másik két fajta, a Milotai 10-es és a Tiszacsécsi 83-as is mérsékelten ellenáll.

Az évenkénti fertőzés csökkentésére törekedve évente a tenyészidőszakon kívüli időben a lehullott lombot vagy égetéssel szükséges megsemmisíteni, vagy pedig a későbbiekben kell a lomb megsemmisítésére technológiát kidolgozni. Például egy francia diótermesztő (Signaux úr) a lehullott, száraz diólombot a téli időszakban szárzúzóval töreti meg, hogy hamarabb elbomoljon.

Egy ökológiai szakembertől azt hallottam, a lomb égetése nem tekinthető igazán biológiai módszernek. Véleményem szerint az égés (oxidáció) az élő természetben mindennapos folyamat. A diólevél szerves anyagai természetes - gombás, baktériumos - elbomlás során is oxidáció útján semmisülnek meg. A gyors égés - lehet - pusztít élő szervezeteket. De az égetési folyamat térben és időben nagyon szűkreszabott, más élő szervezetekben nem okoz nagy kárt.

Ha a gnomónia ellen a biotermesztésben engedélyezett réztartalmú szeres permetezéssel védekezünk, akkor a fa ágait és törzsét károsító ágrákbetegség (Nectria galligena) ellen nem kell külön védekezni.

Úgy a xanthomonasz, mint a gnomónia ellen bizonyos fokú bio-védelmet jelent, ha ültetvényünket nem engedjük elsűrűsödni, levegősre, szellősre hagyjuk. Így megmarad az esély, hogy a fertőzéseket elősegítő esők után az ültetvény átszellőzik, a levegő páratartalma hamarabb csökken le, a baktérium és a gomba fertőzőképessége megszűnik.

ALMAMOLY

Az almamoly-rezisztencia területén valamivel jobb a helyzet, mind a nyolc magyar fajtára jellemző, hogy alapi nyílása jól zárt. Tehát ha magyar diófajtákat választunk telepítésre, az önmagában megvalósít egy bizonyos biológiai védelmet. Ez sem jelent természetesen abszolút védelmet, - mindenki látott már férges diót, - de nem annyira rossz a helyzet, mint a - Magyarországon el nem ismert - papírhéjú fajtáknál.

Almamoly-kártétel tehát a gondos fajtaválasztás mellett is van, ez jelenti a diófa és környezete természetes egyensúlyát.

Az almamoly egyedszámának csökkentésére is alkalmasak a ma már széles körben alkalmazott feromoncsapdák a dióskertekben, nemcsak a kártevő várható erősebb fellépésének előrejelzésére. Ha nemcsak megfigyelési céllal akasztjuk ki a diófára, akkor többet kell vennünk, sűrűbben kell elhelyeznünk, a hímlepkék nagy részét összefogja. És csak akkor kell egyéb védekezési módszert is választanunk, ha sokalljuk a kártételt.

Ennek a védekezésnek az a hibája, hogy a fák kifejlett korában már nem hatásos. Olyan nagy a diófák körüli légtér, hogy a feromon-illat nem ér föl a fák tetejéig.

Az almamoly elleni biológiai védelem számára elvileg 250-féle élőlény vethető be - mondják kutatók. De ez csak az elmélet. Engedély, készítmény, ismeret hiányában viszont a gyakorló bio-dió termesztő ezzel a 250 élőlénnyel nem tud mit kezdeni.

A legegyszerűbb, ha a mindig emlegetett Bacillus thuringiensis-t permetezzük ki. De már megjelent ennek a módszernek a továbbfejlesztett változata, amikor nem magát a baktériumot szórják ki, hanem az általa termelt méreganyagot (úgynevezett BT toxint).

És tessék elképzelni, ez a módszer engedélyezve van a biotermesztésben!

Jaj, de idegen ez a biotermesztéstől! Mérget kiszórni a biogyümölcsösben? Pedig egy, biokultúrával foglalkozó szakfolyóirat is propagálja.

De túl azon, hogy a diósban az almamoly ellen a kiszórt BT toxin nem ér semmit, mert a petéből kikelő lárva azonnal, a helyszínen befúrja magát a dióburokba, így nincs módja mérget összeszedni, még az is problémát okoz, hogy ezzel a méreganyaggal szemben a jelenlegi almamoly-populációk már bizonyos rezisztenciával rendelkeznek.

Másik, hasonló biológiai védekezés például az almamoly betegségét okozó karpovírus kijuttatása. Karpovírus-készítményről Magyarországon nem tudok, de fejlettebb vidékeken alkalmazzák már. Kaliforniában például egy granulovírust mondanak a legjobbnak az almamoly ellen, amely vírus az almamoly lárvájával érintkezve azt elfogyasztja. Kaliforniai tapasztalat szerint ezzel a készítménnyel több mint tízszeres permetezéssel lehet az almamoly-populációt egy adott területen lenullázni.

Többévi várakozás után végre Magyarországon is kaphatóvá tették a granulovírus-készítményt, Madex néven. A szuperszelektív vírus csak az almamolyt betegíti meg, más élőlényre nincs semmilyen hatással. A frissen permetezett felületen járó almamoly-lárvák, tehát azok, amelyek még igen fiatalok, nem rágták be magukat, fiatalon elpusztulnak. Amelyik lárva csak kisebb mennyiségű vírushoz jut, szintén elpusztul, de később, bent, a termésben. A termés károsodik, de az almamoly nem szaporodik tovább.

Az almamolynak megvan az a tulajdonsága, hogy első nemzedéke - almán is, dión is - nem a termésre petéz, hanem levelekre, a lárvának hosszú utat is meg kell tennie a termésig. Ezért a védekezés az első nemzedék lárvái ellen hatásosabb. Persze, tudjuk, a diónál jellemzően a második - vagy ha van, a harmadik - nemzedék fertőz. Pedig fontos lenne az első nemzedéket irtani, mert azok egy része közvetlenül telelőre vonul, elteszi magát jövőre, arra az esetre, ha a gyümölcsösben a második nemzedék a permetezés miatt kihalna.

Jövőre előlről kezdhetjük az almamoly elleni küzdelmet.

Mikor permetezzünk az első nemzedék ellen? Diósban soha, de szólhatunk a szomszéd almáskert gazdájának, hogy mikor permetezzen. De csak akkor szóljunk, ha nem veszi sértésnek. És akkor, ha a tavaszi hőösszeg-számítást elvégeztük. Ennek menete: Minden este 9-kor megmérjük a hőmérsékletet, és ha az meghaladja a 16 C°-ot, attól kezdve a napi átlaghőmérsékletből (ami jó közelítéssel megegyezik az esti hőmérséklettel - kivonunk 10-et, a maradékot összeadjuk. Amikor a végösszeg eléri a 85-öt, lehet a granulovírust kipermetezni. Ekkor kezd az almamoly rajzani.

A termést veszélyeztető almamoly - második nemzedéke - ellen permetezés nélkül is kielégítő biológiai védelmet jelent, ha a szomszédban almáskert van, ami magához vonzza az almamolyokat. Ez egy szerencsés eset. Aki nem ilyen szerencsés, annak a feromoncsapdás védekezést ajánlom, amit kiegészítésként magam is alkalmazok, a maradék hímlepkék összefogására. Így a dióférgesség ökológiai módon megelőzhető. De telepíthetünk is egy sor almafát a dióskert mellé, az majd magához vonzza a dióskertbe tévedt molylepkéket.

Nálunk még nem, de Kaliforniában már próbálkoznak a Trichogramma platneri nevű parazita darázzsal is az almamoly ellen, amely az almamoly petéjét fogyasztja. Állítólag a molyfertőzést 70 %-kal is képes csökkenteni. 

LEVÉLTETVEK

Mint említettem, a sikeres védekezéshez ki kell billentenünk a dióültetvényt a természetes egyensúlyából. Elősegíthetjük az egyensúlynak a saját javunkra változását egyes művelési beavatkozásokkal is, amelyek nem a kártevőket irtják közvetlenül, hanem áttételesen hatnak. A levéltetvek esetében is.

Például a zengőlegyek (Syrphidae) lárvái a dió levéltetveit pusztítják. Tetszik tudni, az az apró légy, amelyik egy helyben megáll a levegőben, utána pedig egy pillanat alatt áll tovább.

A kifejlett zengőlegyek fő tápláléka a legkülönbözőbb gyomvirágok nektárja. Ha a kertünket nem kaszáljuk olyan sűrűn, - pl. évente hatszor, - és hagyunk két kaszálás között időt a gyomoknak kivirágozni, ezzel a módszerrel elősegíthetjük a zengőlegyek állományának növekedését. Persze kérdéses, egy fiatal dióültetvényben mi a nagyobb kár, a levéltetvek károsítása, vagy a gyomok által a diófa elől elszívott víz és tápanyag. Mérlegelni kell.

Mindenesetre a zengőlegyek érdekében tartsunk fenn a dióskert mellett egy kis füves területet, ahol vadvirágok virágozhatnak.

Magyarországon a mutatott tarka darázslégy mellett az Episyrphus balteatus (ékfoltos zengőlégy) és a Melanostoma mellinum gyakori még, de itt él még kb. 600 másik zengőlégy faj is.

Persze, a biológia, a dióültetvény biológiai növényvédelme nagyon bonyolult dolog. Elszaporítjuk a zengőlegyeket egy külön a számukra fenntartott virágoskertben, és ők képesek nem a diófa, hanem más növények levéltetveit fogyasztatni lárváikkal.

A levéltetvek monitorozására a legjobb és máig is legkorszerűbb módszer a diólevél szemrevételezése. A diósgazda részéről akkor kell beavatkozni, ha egy levélkén 15-nél több levéltetvet lát.

A levéltetveknek - szerencsére - elég nagy számú ragadozó rovar ellenségük van. Közismertek közülük a katicabogarak (Coccinellidae), amelyeknek nemcsak kifejlett egyede, hanem lárvája is megeszi a levéltetveket.

A  katicabogár  április 20-án, a dió csücsrügyének kibomlásakor. Ugyanazért tartózkodik ott, mint a hangyák, mindnyájan a saját hasznukra kívánják fordítani a levéltetvek megjelenését. A hangyák az édes levéltetű-ürülékért, a katicabogár pedig a levéltetvek elfogyasztásáért keresi fel a diófát.

A sárga dió-levéltetű és a tarka dió-levéltetű bár rendszeres lakói a dióskertnek, kártételük nem szokott olyan mértékű lenni, ami a vegyszeres beavatkozást szükségessé tenné.

A levéltetvek állományának kordában tartásába tehát besegítenek a katicabogarak is, már a rügypattanástól kezdve járják és vizsgálják a diófákat, keresik a levéltetveket.

A katica-lárva nem tévesztendő össze a zengőlegyek és a fátyolkák lárvájával, bár alkatra, nagyságra hasonlók. A katicalárva a legszínesebb, szürke-sárga, a fátyolka-lárva barnás, hosszanti mintázattal, a zengőlégy lárvája pedig jellegtelen.

Ha a levéltetvek szempontjából nézzük a katica-lárvákat, tiszta horrort látunk.

A katicák koratavasztól őszig, amíg egyáltalán levéltetű van a diófán, szüntelenül pusztítják azokat. Azt hihetnénk, még a diólevél sárgulása-barnulása idején is.

Pedig nem. Amikor a diólevélből a tápanyagok - amiket a levéltetvek annyira szeretnek - elkezedenek a fás részekbe visszaáramlani, a levéltetvek beszüntetik életciklusukat. A katicák is.

Szenzációs felvételnek szántam, amint a barna, lehullás előtti diólevélen még katicát láttam. Csak amikor kinagyítottam, vettem észre, hogy a katica már nem él, élettevékenységét tetveknek adta át. Hát, igen, az ökológiai szemléletű dióültetvényből a bomló szerves anyagokkal táplálkozó tetveket se tilthatjuk ki, azoknak is meg kell élniük.

A hétpettyes katicabogár mellett másik katicabogár-faj is megjelent Magyarországon, állítólag erős, veszélyes konkurense lesz a mi katinkánknak. Olyan, ami ki is szoríthatja, a létfeltételekért vívott harcban.

Életrevalóságát mutatja, hogy már akkor petézik a diólevélen, amikor a levéltetvek még csak a szomszédos levelet károsítják.

És már itt jön elő a harmadik is. Ez állítólag ázsiai.

A katicabogarak nagyon sokfélék. A tizenhétpettyes is megél a diófa levéltetvein.

A fátyolkák (Neuroptera) közül az aranyszemű fátyolka (Chrysopa perla) lárvája pusztítja a levéltetveket, a barna fátyolkának (Micromus angulatus) a lárvája is, imágója is.

A fátyolka-lárvák táplálkozását vételezhetjük szemre a következő képeken. A felvételek április 26-án, május 4-én és szeptember 8-án készültek.

A levéltetvek ellen Kaliforniában biológiai védelmet találtak egy parazita darázs, a Trioxys pallidus személyében. Ott régóta alkalmazzák. Tapasztalat szerint képes igen alacsony szintre csökkenteni a levéltetvek létszámát.

A fürkészdarazsak levéltetűölő szerepéről francia szerzők is szólnak. Egy elhalt levéltetvet látunk a diófa levelén. Ha megfigyeljük, a fekete pötty a fürkészdarázs lárvájának kimeneti nyílása, miután kifejlődött a levéltetűben.

És van itt egy hosszúcsápú lepke, a nevét nem tudom. Higgye el tisztelt növényvédő Kollégám, hogy ez a lepke is a levéltetvek céljából kereste fel a diófa levelét. Ez biztos, a mozgásából állapítható meg, ahogy egyik levélkéről a másikra vándorolva a levélke főere mentén keresgél hosszú csápjaival. Vagy levéltetűt akar enni, de szerintem valószínűbb, hogy édes levéltetű-ürüléket, mézharmatot akar inni. Ha nem is irtja a levéltetveket, mindenesetre biodiverzitás a javából.

Még gombák is fogyasztják a diófa levéltetveit, bár jelenlegi ismereteim szerint arra nincs módszer, hogy ebbe a folyamatba beavatkozzunk. Gomba által elpusztult kifejlett levéltetű és lárvái láthatók - diólevélen.

Ha pedig a levéltetvek ellen mégis vegyszerrel akarunk védekezni, az aktuálisan engedélyezettek közül válasszunk. Egy sor természetes alapú, az ökológiai termesztésben engedélyezett szerrel rendelkezünk.

Természetes alapú piretrinek, etil-alkoholos növényi kivonatok, alifás zsírsavak, növényi olajok és egyéb olajok használhatók, pl. újabban a Vektafid A és a Biola is, amelyek a következőkben említett pajzstetvek és atkák ellen is engedélyezettek. Fontos, hogy pontosan derítsük fel, mely ültetvényrészek, esetleg fák fertőzöttek és csak itt végezzünk helyi kezeléseket.

PAJZSTETVEK

Az akác pajzstetű (Eulecanium corni) és a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) ellen Magyarországon az ökológiai gazdálkodásban felhasználható növényi kivonatok és ásványi olajok közül kell védekezőszert választani, mert nincsenek engedélyezve a Kaliforniában már használatos rovarkészítmények.

Ott természetes körülmények között két bogárfaj, a Chilocorus orbus és a Cybocephalus californicus gyakran nagy számban keresi fel a diófák pajzstetveit, és azok számát erősen vissza tudják szorítani. És létezik két parazita darázs faj, az Aphytus és a Prospaltella is. Nálunk ilyen kutatásról még nem hallottam.

A közönséges teknős pajzstetű (Parthenolecanium corni) ellen fürkészdarazsakat, a Coccophagus, Encyrtus és Metaphycus fajokat vetik be a világ fejlettebb vidékein.

Idehaza a pajzstetvek elleni védekezés a diófák mérete miatt szinte csak a rügypattanás előtti lemosó permetezésre korlátozódik. Védekezésre ajánlott a poliszulfidkén+vazelinolaj és a vazelinolaj. A nyári időszakban, új nemzedékű pajzstetűlárvák elleni védekezéskor az atkák és a levéltetvek ellen használatos szerek pusztító hatására hagyatkozhatunk.

ATKÁK

 A szemölcsös gubacsatka (Aceria tristriata) a magyar fajtákat kevésbé veszélyezteti, a nemezes gubacsatka (Aceria erinea) kártétele nem jelentős. Ha mégis erősebb fertőzést tapasztalnánk, atkák ellen ragadozó atkákat vethetünk be. Ilyen például a külföldön ajánlott Metaseiulus occidentalis, vagy a hazai gyümölcs- és szőlőkultúrákra ajánlott Amblyseius andersoni, A. finlandicus, A. aberrans, Typhlodromus tiliarium. Egy ragadozó atka képe jobbra látható: Euseius finlandicus.

Ezeknek a ragadozó atkáknak sajnos, közös jellemzője, hogy más rovarokhoz viszonyítva rendkívül lassú a felszaporodásuk, és nem terjednek gyorsan nagy távolságra. Több év eltelik, mire az erős atkafertőzést elkezdik mérsékelni. És az élettevékenységükhöz jelentős létszámú táplálék-atka kell. Vagyis addig, amíg fel nem szaporodtak, nem érvényesül a hatásuk, és utána is csak mérsékelten.

A ragadozó atkák megélhetéséhez levélatkák kellenek. Ezt hívják biológiai egyensúlynak.

Ha a ragadozó atkákra nem számítunk, használhatunk a levélatkák ellen a biogazdálkodásban engedélyezett kénes és olajos készítményeket. De tudjunk róla, hogy az atkák elleni vegyszerek a ragadozó atkákat is irtják, főleg a piretroidokra és a karbamátokra érzékenyek. Ha a vegetációs időben erős az atkakártétel, akkor alkalmazzunk nyári hígítású mészkénlevet, növényi olajat és kén tartalmú készítményeket.

Nálunk engedélyezett ragadozóatka-készítményről egyébként nem tudok, azokat természetes úton kell elszaporítanunk. Hát, ha tudjuk. Léteznek egyébként atkákkal táplálkozó egyéb ragadozó rovarok is, többféle. Atkászböde, fátyolka, virágpoloskák, sőt, állítólag a katicák is.

EGYÉB ROVAROK

Rovarok lárvái ellen azok mesterséges baktériumfertőzésével, Bacillus thuringiensis kipermetezésével védekezhetünk. Természetesen ehhez a módszerhez az kell, hogy a lárvák a permetlé számára elérhetők legyenek, mint a szövőlepke lárvái, de diósban az olyan rejtett életmódú lárvák ellen, mint az almamoly vagy a farontó lepkék lárvája, nem jó. De jó, eredményes a szövőlepke lárvái ellen.

Rovarlárvák, bábok parazita-rovarok kijuttatásával irthatók, de ez esetben is feltétel a hozzáférhetőség. A fürkészdarazsak lárvái jellemző rovarparaziták (Trichogamma fajok). Kijuttatásukkal a rovarlárvák száma mérsékelhető. Amerikai dióskertekben alkalmazzák a Goniozus legneri és a Pentalitomastix plethoricus fürkészdarazsakat is, de arról számolnak be, hogy a kártevők számának csökkentéséhez ezek a darazsak érdemben nem járulnak hozzá.