Lekvárnak,befőttnek,pálinkának...
Mi lehet a közös nevezője?
A szilva!A magyar hagyományokban legmélyebben gyökerező gyümölcsöt keresve a szilva mindenképpen a jelöltek között van.
Gondoljunk csak a szilvalekvár,szilvabefőtt,aszalt szilva,szilvapálinka évszázadok óta töretlen népszerűségére,a szilvákkal kapcsolatos helységnevekre ( például;Szilvásvárad,Újszilvás,Szilvásszentmárton ),és kifejezésekre ( például;hétszilvafás, nemes ).
Valamikor a szilva volt Magyarországon a legelterjedtebb gyümölcs,az 1895-ős összeíráskor több szilva volt hazánkban,mint minden egyéb gyümölcsfa együttvéve.Ez leginkább annak volt köszönhető,hogy a szilva viszonylag igénytelen-vagyis inkább nagy tűrőképességű,ezért gyakorlatilag kevés munkával szinte bárhol termeszthető.A szilvafák nagy része nem is kertekben,hanem szinte vadon nőtt mindenhol:mezsgyéken,utak mellett,szőlő között,ártereken.Így alakultak ki ( például;a Tisza és a Szamos mentén )az ártéri gyümölcsös,amelyek nagyobbrészt szilvafákból álltak.Ezekben a nagy kiterjedésű,félig vadon növő gyümölcsligetekben szelektálódtak ki azok a tájfajták,amelyek megalapozták ezen vidékek hírnevét,mint például a penyigei ( más néven ,,nem tudom")szilva,amely a méltán híres szatmári szilvapálinka alapanyaga.Az ilyen régi művelésmódú, ,,Dzsungelgyümölcsösnek" is nevezett ártéri gyümölcsösökből mára mutatóba is alig maradt.Kisar község határában egy 16 hektáros rész viszont máig megvan,természetvédelmi oltalom alatt áll.
